Gyülekezetünk története

Ennek és még sok más Ige az üzenetének a hirdetésére hivatott az Észak-Németországi Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat.

A kezdetek

Észak-Németország egyes városaiban – feljegyzések és visszaemlékezések szerint -már 1945 után tartottak magyar nyelvű istentiszteleteket az itt letelepedett protestánsok, majd ez a munka az 1956-os forradalom menekültjei révén jelentősen kibővült és megerősödött. A bosszúállók rémuralmától való félelem miatt a több mint 200.000 kivándorló -többnyire fiatalok- nagy része Németországba talált új hazára.

Még kutatjuk, hogy pontosan mióta végzik itt lelkészek, presbiterek és gyülekezeti tagok ezt a szolgálatot és gyűlnek össze havi rendszerességgel már több, mint 60 éve újra és újra magyar nyelvű istentiszteletekre. Az akkoriban ide került magyar fiatalok lelkigondozásának feladatát Észak-Németországban a Magyar Református Egyház  küldötte, Jákó Károly református lelkész kezdte és végezte hosszú éveken keresztül feleségével együtt. Ők adtak a sok-sok „56-os fiatalnak” otthont (a szó szoros értelmében is), testi és lelki táplálékot, támaszt, talajt a lábuk alá, tanácsokat, segítséget az útkereséshez. Tették ezt elsősorban Isten üzeneteinek, útmutatásainak, gondoskodó szeretetének és kegyelmének a megismertetésével. Az akkori keresőknek, hazát, otthont, egzisztenciális biztonságot keresőknek is hirdették : „Keressétek először Isten országát….!”

lelkész nélküli időszak

Őket követte ebben a szolgálatban Nagy Ernő református lelkész. Végzett szolgálatot Bán József, Molnár András és Molnár Anikó. Többször volt olyan hosszabb-rövidebb időszak, amikor nem volt lelkész. Hannoverben mégis együtt maradt a gyülekezet,  és megszívlelve a felhívást „Keressétek először Istennek országát” újra és újra összejöttek vagy egy házi kör, vagy istentisztelet, vagy bibliaóra keretében, hol lelkésszel, hol anélkül. Áldott emlékezetű gyülekezeti gondnokaink Sipos Zoltán (ref.) és Szirmay Iván (ev.), 13 év lelkész nélküli időszakon keresztül tartották és szervezték az istentiszteleteket. Meghívtak távolról-közelről lelkész rokonokat, ismerősöket, értesítették a Hannoverben és környékén élő magyarokat, megkeresték a frissen ideköltözőket, akiket segítettek is, ahogy tudtak. Az ő haláluk után Sipos Zoltán felesége, Dr. Sipos Zsuzsa vette át a gondnoki címet.

hat gyülekezet megalakulása

13 év lelkész nélküli időszak után, 1989-től Menkéné Pintér Magdolna, református lelkész vállalta el az Észak-Németországi Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat végzését és más városokban való újra felépítését. 1991-ben az EKD (Evangelische Kirche Deutschland)  ¾ állásra vonatkozó szerződéssel biztosította e munka végzésének anyagi kereteit.

Hannover után először Braunschweigban, majd címgyűjtések és helykeresések munkája után Hamburgban és Brémában is elindult havi rendszerességgel az istentiszteletek tartása. 1991-ben Hannoverben „Hannoveri Magyar Iskola” néven, majd 1992 elején Braunschweigban is elindult a havi gyermekfoglalkozások sora.

Megkezdődött Hannoverben és Hamburgban az ifjúsági órák rendszeres tartása is és különböző gyülekezeti programok, akciók, gyülekezeti- gyermek-, és ifjúsági napok, hétvégék, konferenciák szervezése is a helyi adottságok, lehetőségek és igények szerint.

Voltak alkalmi összejövetelek Göttingenben, Cellében, Oldenburgban, Wedelben, Oldauban és Edemissenben, is. (Menkéné második gyermekének születésekor, az egy éves nevelési szabadsága alatt, 1993 februárjától Kovách Péter református lelkész végezte a helyettesítést.)

Minden istentisztelet, más program, látogatások és lelkigondozói feladatok  szervezésének, ellátásának a fő célja és értelme ez volt: Ha hazát, otthont, pénzt, állást, megélhetést, társat, boldog életet kerestek is : „keressétek ELŐSZÖR Isten országát és az ő igazságát!” Mt 6,33 Tudva azt, hogy az Istennek országa ott jelenik meg, ahol az ember az Ő ÚR-ságát (ország= úrság) ismeri fel és fogadja el az ember. Valamint cél volt a lehetőségek megteremtése annak az evangéliumnak a hirdetésére, hogy „Aki énhozzám jön, azt semmiképpen ki nem vetem.” Jn 6,37

Menkéné Pintér Magdolna 2000-től (harmadik gyermeke születése után) 2013-ig nevelési szabadságon volt. Ezalatt 3 évig Boros Péter, 1 évig Boros Péterné Varga Edina, majd Csákvári Dániel folytatták a szolgálatot. Ezalatt az idő alatt alakult ki a hildesheimi és göttingeni közösség, ahol szintén havi rendszerességgel indultak be az istentiszteleti szolgálatok és folytatódtak a már feljebb említett alkalmak is. 2013-augusztusától újra Menkéné Pintér Magdolna vette át a lelkészi feladatok végzését.

A hat gyülekezetet magába ölelő Észak-Németországi Magyar Református Lelkigondozói Szolgálatunk tagja a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségének és a Németországi Magyar-ajkú Protestáns Gyülekezetek Szövetsége egyesületének. Aktívan támogatjuk és veszünk részt a évente rendezett Nyugat-Európai Presbiteri Konferencián és jelen vagyunk szervezőként is, résztvevőkként is az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia összejövetelein a Húsvét előtti héten, Holzhausenben.

A SZÓRVÁNY

Végül álljon itt a régi honlapunk „Rólunk” rovatának egy szakasza: „Fájdalmas történelmi szükség szülte ezt a szót: SZÓRVÁNY, amely nekünk magyar nemzetiségűeknek sok helyen a világban alaphelyzet és keserű életérzés.

A SZÓRVÁNY, a DIASZPÓRA viszont magközösséget is jelenthet, amely szétszórattatott állapotában is hitben erős lehet, hogy leendő gyülekezetek magjaként majd hitben és számban erős egyházakká váljanak. ……………… Nekünk ….. mint gyülekezetnek, lelkigondozói szolgálatnak sosem szabad elfelejtenünk, hogy amit teszünk azt nemcsak azért tesszük, hogy lelkeket tartsunk meg az összmagyarság számára, hanem elsősorban azért, hogy akinek a nevében végezzük ezt a munkát, a Krisztusban, Benne és Általa minél többen megtalálják természetes életközegüket, visszanyerjék lelki egyensúlyukhoz szükséges önazonosságukat……

SZÓRVÁNY – mint feladat és lehetőség – ami nemcsak rengeteg munkával, felelősséggel és nehézséggel, hanem számtalan – még fel nem ismert, kiaknázatlan – lehetőséggel is jár. Az elért eredmények pedig nagyon sok örömet okoznak. Értékeink felismerésében, kamatoztatásában, továbbadásában és ezáltal mások meggazdagításában igyekszik szolgálatot tenni.