Szeptember 29-e napos, hűvös napnak ígérkezett. A nap sugarai épp vezetéshez rossz szögben érték a földet s a szemünket, amikor elindultunk Peine-ba, ahol az ottani magyar gyermekek egy csoportja gyülekezett össze egy játékos gyülekezeti napra. Régen tervezett nap volt ez, úgyhogy örömmel s várakozással, no meg kíváncsisággal a szívünkben haladtunk úticélunk felé. Érkezésünkkor Menkéné Pintér Magdolna már várt bennünket, s együtt elvégeztük az utolsó simításokat a helyszínen, mielőtt megérkeztek a gyermekek.

Kisvártatva 7 olyan gyermek érkezett, akik alapvetően felvidéki, de magyar anyanyelvű roma identitással rendelkeznek. Nem gondoltam volna, hogy épp itt fogunk találkozni. Az első pár perc ismerkedéssel, s a nevek tanulgatásával telt, hiszen 13-an voltunk összesen (3 felnőtt, 10 gyermek), s nem mindenki ismert mindenkit. A gyerekek hamar feloldódtak, s az első másfél óra jó hangulatú játékkal telt.

Ezután a nap egyik fénypontja következett: meglátogattuk a peine-i csokoládégyárat. Itt megtudtuk, honnan is jön a csokoládé, miképpen készül, s a csokoládéfogyasztás nagy vonalakban felvázolt történetével is megismerkedhettünk. De azt hiszem, kedves professzorom szavai most különösen passzolnak ide: el kell menni, meg kell nézni!

A gyárból visszatérve ebéd következett, ami nagyon ízletes rakott káposzta volt, majd a gyülekezeti szempontból leglényegesebb óra is eljött: Istent dicsérő éneket tanultunk, valamint hallhattak a gyermekek Jézusról, mint a Jó Pásztorról, aki életét adja a juhokért. A találkozó kézműveskedéssel, illetve játékkal folytatódott, s amely aztán egy áldáskéréssel zárult.

Jó hangulatú, örömteli és áldott órákat tudhattunk magunk mögött, s imádkozunk, hogy a gyermekek szívében elültetett mag bő termést hozzon, a Jó Pásztor dicsőségére és tetszésére!

 

 

X