De ne rohanjunk ennyire előre.
Az internet egy nagyon különös, furcsa valami. Sok mindenben hasznunkra van, de körülbelül ugyanannyi veszélyt is magban rejt. Mégis Isten, még az internetet is tudja használni. Az Úr fut és rohan utánunk. (Füle Lajos versét ajánlom olvasásra a címe Futás) Fut utánunk még az interneten is. Még a facebook-on is. Mert célja van velünk. Mégpedig a legnemesebb cél, amely az igaz szeretetről árulkodik. Meg akar bennünket menteni. Mindannyiunkat. Ehhez minden eszközt megad,és ezeket az eszközöket Ő maga is használja. Bizony kedves Barátok, Testvérek, nekünk egy internetező Istenünk van. 🙂 S ennek szívből örülhetünk. :)
Isten kegyelme akkor mutatkozott meg az életemben, mikor megjelent az a piros kis egyes. Azt hittem megint valami körüzenet, megint valami infóáradat, amit gyorsan elolvasok, pötyögök valami „oké”-t aztán élem tovább az életemet, amely szépen, komótosan a füstös kis mozdonyon zötyög a halál felé. Legyen dicsőség Istennek, nem így történt.
Megmutatta magát Krisztus. Teljesen, valóságosan, nem halucinációiként, nem transzban, hanem ezen a földön, itt a 21.században, az Internet segítségével :).
Az a kis piros egyes, ott akkor azt jelezte, hogy Valaki nem feledkezett meg rólam, és valaki nagyon kapcsolatba akar lépni velem. Valóban így volt. Valaki nagyon meg szeretett volna ismerni, bár igazat megvallva, azt szerette volna, hogy végre én ismerjem meg Őt. Zavarba ejtő volt, mert egy nagyon kedves helyes szimpatikus fiatalember írt aznap üzenetet…
Valamilyen különleges okból kifolyólag én is nagyon nyitott voltam a beszélgetésre…Így hát, miért ne! Ismerkedjünk! És ismerkedtünk, beszélgettünk, barátkoztunk. Egy napon viszont valami körvonalazódni kezdett bennem: Az, aki azt az „enter” gombot nyomta meg, akkor júliusban, amikor az első üzenetet váltottuk, az nem a titokzatos fiatalember, hanem maga az Úr volt, az Úr Jézus Krisztus. “Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.” (Fil. 2,20) Igen, azt az első üzentet Isten küldte, mert Ő munkálkodott már akkor is, ott is, abban a fiúban is.
És valami elkezdődött… Elkezdtem olvasni az Igét…És olvastam… és gondolkodtam… és olvastam…. és olvastam… és olvastam… és valamit éreztem… és olvastam… és éreztem… ez jó volt… ez érdekel… ez micsoda… Ő kicsoda … és olvastam…
Mindig is volt egyfajta kapcsolatom az Úrral, nem telt el nap, hogy ne imádkoztam volna, még ha nagyon fáradtan is dőltem az ágyba, de egy „Miatyánkot” azért félálomban is elmormoltam… Így neveltek, hát megtettem. Ám most más volt. Imádkoztam, de nem pusztán a „berögözött” mondatok hagyták el a számat, hanem valami bennem arra ösztönzött, hogy beszéljek. És beszéltem! Imáimban beszéltem, és csak mondtam és mondtam, és mondtam… ( el tudjátok képzelni, hogy mennyit beszélhettem, ugye? :) )
Egy októberi napon minden megváltozott. Igeolvasás után, egy csendes(de szinte egész éjjel tartó) imádságban áttört minden. Az Úr Jézus először és végérvényesen belépett az életembe és szó szerint a padlóra küldött a szeretetével. És csak sírtam, sírtam és sírtam… Rájöttem, hogy micsoda áldozatot hozott értem, hogy meghalt a kereszten, és hogy azt akarja, hogy vele éljek, mert szeret engem. Megvallottam a bűneimet Neki. Valami örökké, visszavonhatatlanul és végérvényesen megváltozott. Isten szeretete átölelt. Magához vont és szerelme elárasztotta a lelkemet. A színek megváltoztak, centikkel a föld felett lebegtem, és egyszerűen biztos voltam abban, hogy minden madár nekem dalol. ( Utólag visszagondolva, hát persze: hiszen ünnep volt a Mennyben :) ) És folytatódott…
Olvastam… éreztem… szeretem….olvastam… beszéltem… válaszol… olvastam… hallottam… szeret… olvastam…átölel…bennem él…
Végezetül: Isten használ embereket, használ “postásokat”, hogy megtaláljon bennünket az Ő “csomagjával”. Használja ennek a világnak minden lehetőségét, így bizony az internetet is. Hálás vagyok, hogy nem mondott le rólam, hanem rám írt a facebook-on! :) ;)
SDG!
Csöngedi Nikolett