Rólunk

,,Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám vissza üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.“ (Ézsaiás 55:11)

Talán ez az ézsaiási Ige az ami a leginkább meghatározza feladatában, lelkületében, hangulatában azt a munkát amit az Észak-Németországi Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat végez, immár összesen hat városban: Hamburgban, Brémában, Braunschweigban, Göttingenben, Hildesheimban és Hannoverben.
Lelkipásztorként, lelkigondozóként mindíg örömteli felismerés, hogy Istennek különös gondja van az ő Igéjére és ebben a tudatban nemcsak a minden és mindenki irányában megvalósuló Igét kell látnunk, hanem azt is, hogy Istennek különös gondja van a lelkészek, gyülekezeti tagok és gyülekezeti munkások személyes életére is. Az Ige sorsa a mi sorsunk is- s ha sokszor bele is fáradunk vagy fásulunk a rengeteg tennivalóba, jóleső érzés, biztatás és bátorítás számunkra Isten Igéje, hogy kezdeményezéseinknek, szolgálatunknak ,,bár mit sem ígér bimbaja, pompás lesz a virág“, mégis látható és tapasztalható valóság Istennek magyarul imádkozó és énekelő gyülekezete a nagy nyugati szórványban is.
Észak-Németország ezen városaiban egyes feljegyzések és visszaemlékezések szerint már 1945 után tartottak magyar nyelvű istentiszteleteket az itt letelepedett protestánsok, majd ez a munka az 1956-os forradalom menekültjei révén jelentősen kibővült és megerősödött. A bosszúállók rémuralmától való félelem miatt a több mint 200.000 kivándorló -többnyire fiatalok- nagyrésze Németországba talált új hazára. Az akkori német kancellár Konrad Adenauer már a szovjet támadás éjszakáján reagált a magyar miniszterelnök segélyt kérő rádiófelhívására, beszédében ezt mondta:

,,Németország -sajnos- nincsen abban a helyzetben, hogy a Miniszterelnök segélykérésének eleget tehessen, de minden magunktól telhetőt megteszünk, hogy a hozzánk érkező menekülteknek egy biztos otthont nyújthassunk.”

Munkát, tanulási lehetőséget, ösztöndíjat és más nagyvonalú lehetőséget kaptak a hazájuktól elszakadt honfitársak, gyülekezeteink pedig új hajlékot és lelki támaszt adtak az események, traumák, lelki sérülések feldolgozásában.
Annak ellenére, hogy sokáig nem volt helyben lakó lelkésze ennek az igen nagy kiterjedésű szórványnak, Hannoverben minden hónapban volt rendszeresen istentisztelet vagy bibliaóra, hol lelkésszel, hol anélkül. Áldott emlékezetű gyülekezeti gondnokunk Sipos Zoltán, több mint 10 éven keresztül tartotta és szervezte az istentiszteleteket, majd halála után kedves felesége, Dr. Sipos Zsuzsa vette át a gondnoki teendőket és végzi ezt mind a mai napig.

A 90-es évek elejétől Menkéné Pintér Magdolna református lelkésznő vállalta el a gyülekezetek lelkigondozását, az ő kezdeményezésére indult be a gyermekek vasárnapi iskolai oktatása és vált rendszeressé havi egy alkalommal az istentisztelet Braunschweigban és Brémában. Menkéné Pintér Magdolna 11 éves szolgálati időszakának részletes leírása itt olvasható:

A gyülekezeti élet 2000-től a Boros házaspár, Boros Péter és Boros Edina református lelkészek szervezése folytán tovább bővült az itt tanuló és dolgozó fiatalok számára szervezett ifjúsági alkalmakkal, melyeknek bensőséges hangulata segített elérni olyanokat is akiknek neveltetésük folyamán kevésbé vagy egyáltalán nem volt egyházi kötődésük.
Ebben az időszakban erősödik meg a braunschweigi gyülekezetben is a magyar óvoda-iskola szervezése, lelkes szülők és pedagógusok, valamint a lelkészházaspár nagy hangsúlyt fektettek e gyermekek anyanyelvi és hitben való oktatására és nevelésére, ugyancsak ekkor indul be és válnak rendszeressé a házi bibliaórák. Nagyon fontosnak tartjuk és igyekszünk minél nagyobb hangsúlyt fektetni a gyermekekkel, valamint a fiatalokkal való foglalkozásra, az ő felkarolásuk jelenti a gyülekezet jövőt formáló erejét, tartó pillérét de ugyanakkor ez jelenti legnagyobb kihívást és a legnehezebb munkaterületet is.
Közös, német-magyar nyelvű istentiszteleteket tartunk évente legalább egy alkalommal immár három gyülekezetben is, Hannoverben, Braunschweigban és Göttingenben. Ezeknek célja a helybeli gyülekezettel való kapcsolat és testvéri közösség elmélyítése, az ökumené ápolása, egymás megismerése, kölcsönös tisztelete.
Közösségi életünknek egyik legkiemelkedőbb alkalma a GYÜLEKEZETI HÉTVÉGE, melyet minden évben az észak-németországi magyar gyülekezeteink számára rendezünk és örömmel tapasztaljuk, hogy szép számmal jönnek erre az alkalomra Németország más magyar gyülekezeteiből is. Ezeken a hétvégéken gyülekezeteinket, pontosabban fogalmazva bennünket, mint EMBERT érintő hitbeli és társadalmi kérdéseket beszélünk meg a témában jártas, képzett előadók segítségével. Röviden: megpróbáljuk érthetővé, korunk embere számára világossá tenni Istennek örökérvényű igazságait. Kitűnő alkalmak ezek a hitben és ismeretben való gyarapodásra, barátságok, kialakítására, a közösség élményének megélésére.
2005-ben a braunschweigi gyülekezetünkben Dr. Peres Imre a komáromi teológia tanára tartott előadást ,, A SZENVEDÉS ÉRTELME“ címmel,

-2006-ban Hamburgban, Balog Zoltán református lelkész és országgyűlési képviselő ,,KERESZTYÉN IDENTITÁS ÉS NEMZETI IDENTITÁS: EGYSÉG? KÜLÖNBSÉG? témakörben indított bennünket közös gondolkodásra,

-2007-ben Dr. Kálmán Attila számtantanár, a Pápai Református Kollégium nyugalmazott igazgatója ,,A KERESZTYÉN REMÉNYSÉG“ alappilléreit erősítette meg bennünk Hannoverben tartott előadásakor,

-2008-ban pedig Dr. Kaszó Gyula teologiai tanár és börtönlelkigondozó a ,,A BŰN ÉS KEGYELEM“ viszonyát vázolta fel színes előadásában, ugyancsak a hannoveri gyülekezetben.
A hitbeli témák mellett nagy hangsúlyt kapnak kulturális programjaink, igyekszünk minden alkalommal színvonalas irodalmi és zenei összeállítást nyújtani. 2007-ben külön színfoltot jelentett számunkra TELEKI GERGŐ fiatal zongoraművész előadása, 2008-ban pedig a kolozsvári Két Ágú Református Gyülekezet 11 tagú ifjúsági csoportja, akik meghívásunknak eleget téve saját szerzeményű színdarabbal, pantomímjátékkal, valamint zenei összeállítással tették gazdaggá hétvégénket.

Lelkigondozói szolgálatunk tagja a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálatnak (NYMRLSZ) és a Nyugat-Európai Magyar Protestáns Szövetségnek (NYMPGYSZ) is. E szervezetek célja Nyugat-Európa magyar protestáns, azaz evangélikus, református és unitárius hitvallású vagy akár szabadegyházi hátterű tagjainak lelkigondozása, a gyülekezetek közötti kapcsolattartás és érdekeik közös képviselete.
A Protestáns Szövetség kiemelkedő alkalmai közé tartozik az évente megrendezett PRESBITERI KONFERENCIA, mely alkalommal különös hangsúlyt kap a presbiterek, laikusok képzése, hogy ezáltal is hasznosabb és eredményesebb munkát végezzenek helybeli gyülekezeteikben.
2009-ben ünnepelte az EURÓPAI MAGYAR EVANGÉLIUMI IFJAK KONFERENCIÁJA (EMEIK) fennállásának 50-ik évfordulóját. Az 56-os forradalom után nyugatra kikerült evangéliumi lelkületű magyar fiatalok alapították ezt a konferenciát, lehetőséget és alkalmat teremtve az idegenben való kapcsolattartásra, megvitatva a kor
legégetőbb teológiai és társadalmi kérdéseit. Megtisztelő számomra, hogy 2006-tól ennek a nagymúltú, színvonalas konferenciának ifjúsági lelkésze és szervezője lehetek és örömmel tölt el, hogy gyülekezeteinkből egyre többen vesznek részt ezen a konferencián.

A rendszerváltást követő törvényi változások, a hazatérés megkönnyítésének lehetősége, a műholdas televíziózás, az internet és az egyre olcsóbb repülőjáratoknak köszönhetően a szórványban élő gyülekezeteknek az anyaországgal és az anyaországi egyházakkal való kapcsolattartásuk gyökeresen megváltozott, mondhatjuk azt is, hogy jobb lett. Ezzel szemben az emigráció hagyományos egyesületi és gyülekezeti közösségei egyre súlyosabb egzisztenciális gondokkal küzdenek, elsősorban az intézményi támogatások elvonása, másfelől pedig az egyéni áldozatvállalás csökkenése miatt. Az így előállt új helyzetben nem könnyű feladat megtalálni a fennmaradásnak a lehetőségeit. Hálás szívvel mondhatjuk el azonban, hogy ,,mindezidáig megsegített minket az Úr“. Megsegített minket, mert Ő elsősorban nem az aggályainkra és félelmeinkre tekint, hanem az Ő Fiának, az Úr Jézus Krisztus érdemére és ez a tudat adhat nekünk is erőt munkánk folytatásához, bölcsességet a tervezésben, reménységet és örömet minden gyülekezeti és közösségi tevékenységünkben.

Fájdalmas történelmi szükség szülte ezt a szót: SZÓRVÁNY, amely nekünk magyar nemzetiségűeknek sok helyen a világban alaphelyzet és keserű életérzés.
A SZÓRVÁNY, a DIASZPÓRA viszont magközösséget is jelenthet, amely szétszórattatott állapotában is hitben erős lehet, hogy leendő gyülekezetek magjaként majd hitben és számban erős egyházakká váljanak. Ha nem is tudjuk maradéktalanul a bibliai párhuzamot érvényesíteni, hogy a diaszpóra a magközösség, amely meghozza a maga 30-,60-, 100- szoros termését mégis marad a kötelezés és a feladat, hogy szórványainkat gondozzuk, ápoljuk, missziói munkamezőnek tekintsük.

Tudjuk azt, hogy nem mindenki ért velünk egyet, de senkiről sem akarunk lemondani. Nekünk viszont, mint gyülekezetnek, lelkigondozói szolgálatnak sosem szabad elfelejtenünk, hogy amit teszünk azt nemcsak azért tesszük, hogy lelkeket tartsunk meg az összmagyarság számára, hanem elsősorban azért, hogy akinek a nevében végezzük ezt a munkát, a Krisztusban, Benne és Általa minél többen megtalálják természetes életközegüket, visszanyerjék lelki egyensúlyukhoz szükséges önazonosságukat. Ilyen értelemben hajlandóak és készek vagyunk együttműködni mindenkivel aki célkitűzéseinkkel, elveinkkel egyetért és azt támogatja.
SZÓRVÁNY - mint feladat és lehetőség – ami nemcsak rengeteg munkával, felelősséggel és nehézséggel, hanem számtalan - még fel nem ismert, kiaknázatlan - lehetőséggel is jár. Az elért eredmények pedig nagyon sok örömet okoznak. Értékeink felismerésében, kamatoztatásában, továbbadásában és ezáltal mások meggazdagításában igyekszik szolgálatot tenni:
AZ ÉSZAK-NÉMETORSZÁGI MAGYAR REFORMÁTUS LELKIGONDOZÓI SZOLGÁLAT.
Szeretettel várunk mindenkit aki tanulmányai vagy munkája révén Észak-Németországi gyülekezeteink területére kerül, gyülekezeteinkben istentisztelettel, bibliaórával, gyermek és ifjúsági alkalmakkal, lelkigondozói szolgálattal várjuk mindazokat, akik Jézus Krisztust magasztalják, akik Tőle életet, útmutatást, erőt, áldást, kérdéseikre választ, sebeikre gyógyulást várnak és a magyar nyelven hirdetett, olvasott és tanulmányozott Igét értik.

Csákvári Dániel református lelkész, Hannover
www.magyar-reformatusok.de