2017. Június 17.-én szombaton busszal egy kirándulást tettünk Wittenbergben, a „Lutherváros“-ban.
Innen indult a reformáció futótüze, amikor 1517. okt. 31.-én Luther Márton a vártemplom ajtajára kiszögezte 95 tételét.
Örömteljes találkozással eltöltve gyűltünk össze 42-en. Ki Hannoverben, ki Branschweigban szállt fel a bérelt buszra.
A 7 órára kitűzött indulás eltolódott 1 órával, mivel a nekünk szánt busz elromlott. Ez nem volt valami örvendetes hír, de mikor a busz megérkezett és a braunschweigi kirándulókat is felvettük, megkönnyebbülten, már jó hangulatban, vidáman folytattuk utunkat, jelszó: Irány Wittenberg.
A tervbe vett első időpontot (11:15 vezetés a Schlosskircheben), sajnos már nem lehetett betartani, de utána sikerült azért a fontosabb látnivalókat – ha röviden is - érinteni.
A város sok érdekes emlékhelyéböl a következők szerepeltek programunkon:
Vártemplom (Schlosskirche): Itt a késés miatt sajnos csak kb. 15 perc állt rendelkezésünkre, de német nyelvű vezetőnk aztán templomon kívül mégis elmesélt minden lényeges tudnivalót. Sok művészi alkotás volt látható. Az ablakok egyikén örömmel fedeztük fel Dévai Biró Mátyás portréját, öt nevezik a Magyar “Luther”-nek. Őt szoros barátság fűzte Lutherhez és Melanchtonhoz is. Megtudtuk , hogy annak idején több száz magyar diák tanult a Wittenbergi egyetemen.
Megálltunk a Városháza előtti téren Luther és Malanchton óriási szobránál is. Itt volt alkalmunk még Reményik Sándor “Òriás “ címü versét Tímár Zsófia előadásában meghallgatni. Szavalata mindannyiunkat magával ragadott és közelebb vitt Lutherhez.
Ezután következett az u.n. Városi templom (Stadtkirche) , Luther prédikáló helyének megtekintése, ahol megcsodálhattuk olyan neves művészek, mint Lucas Cranach, Albrecht Dürer, (hogy csak a nevesebbeket említsük) festményeit. Túrmezei Erzsébet versét, “A wittenbergi oltárkép előtt” áhítattal hallgattuk meg Zsófi előadásában, néhány fiatal közreműködésével.
Mielőtt 14:00 órakor betértünk ebédelni az “Altstadtklause Wittenberg” nevü étterembe, útközben megnéztük az egyetemet, ahol annak idején Luther tanított és a Cranach Hof- ot, magyar vezetéssel.
Így feltöltődve szellemi táplálékkal, elértük a vendéglőt, ahol finom ételek vártak ránk. Hàla a jó szervezésnek, már előre kiválaszthatta mindenki, amit fogyasztani akart, úgyhogy itt behoztuk a délelőtti időlemaradást.
Ebéd után volt időnk bőven a Luther-ház m egtekintésére. Itt mindenki egyénileg a saját tempójában, fülhallgatóval, a választott nyelven hallgathatta végig a vezetést, ami a nap tetőpontja volt. Nagyon sok érdekes információval lettünk gazdagabbak. Ezután volt 1 óra szabadidő, a látottak, hallottak feldolgozására, némelyeknél egy jó fagyi, ill. kávé és sütemény társaságában.
18:15-kor találkoztunk a busznál és kissé fáradtan de szép élményekkel feltöltődve vettük az irányt hazafelé. A buszban még énekeltünk, és még további vidulásunkra Gál Márton egy humoros, saját költeményü versikével mindannyiunk nevében köszönte meg Menkéné Pintér Magdi és Dózsa Èva fáradozását, hogy ilyen szép kirándulásban lehetett részünk.
Maria Feesche (Tusa)